Az őrület hegyei
Most térjünk át olyan elemekre, amikről végre érdemben is tudok beszélni, mint például a grafika, ami egész szép… lett volna 98-ban, de 2007-ben ez messze elmarad az elvárt szinttől, még annak tudatában is, hogy rajongók hegesztették össze. Ha legalább meglenne az a tipikus lovecrafti hangulat, akkor szemet hunynék az ocsmánysága felett, de sajnos nincs. Sőt van egy olyan sanda gyanúm, hogy valami ingyenes FPS-készítő programmal rakták össze az egészet.
Persze a grafika nem fontos, ha a játékmenet kiváló, de sajnos itt az is felér egy arcon csapással. Nem áll másból az egész program, mint kóválygunk egy épületben, mely nélkülöz bárminemű logikát, néha alápörkölünk az ellennek, „aki mivel nem kedves nekünk, megdöglend”, de általában mi húzzuk a rövidebbet. Néha találunk kapcsolókat, ami vagy kinyit valamit, vagy nem, vagy lehet, hogy mégis kinyit valamit, de a logikátlan pályaelrendezés miatt soha nem derül ki, hogy mit is. Persze a jó öreg kulcskeresgélés sem maradhatott ki (csodálom, hogy a hóeséses orosz/német katonai bázis viszont igen), de persze ez sem megy zökkenőmentesen, mert semmi nem jelzi ezeket, hogy ott vannak — ellentétben a lőszerrel, ami alatt hatalmas sárga kör világít. Ha már itt tartunk, az utóbbiról meg kell jegyeznem, hogy az egyik fejezetet azért nem tudtam megcsinálni, mert az adott pálya elején egy baltával meg egy üres pisztollyal kellett volna agresszív véleménycserét folytatnom egy géppuskás nácival, mivel az egyetlen tár töltényt valamiért egy szekrény tetejére rakták a drága készítők, közvetlenül a plafon alá, hogy az istenért se tudjam felvenni. És még nem is beszéltem az olyan bugokról, hogy egy üres terem kellős közepén beakadok a semmibe, vagy hogy egy lépcsőn felmenve kiestem a textúrából, és még sorolhatnám a hasonló nyalánkságokat.
Erich Zann muzsikája
Essen pár szó a hangokról és a zenéről is, hátha legalább azok valami pozitívummal szolgálnak. Kapaszkodj meg, kedves olvasó, mert… (hatásszünet) ezek is ugyanolyan igénytelenek, mint a játék többi része. Na jó, a főszereplő hangja, mikor a töltőképernyők alatt beszél vagy megjegyzést fűz valamihez játék közben, egész kellemes és megnyugtató, de ez kevés. Nagyon kevés. A zenékről sajnos még ennyi jót se tudok elmondani, mivel semmi fülbemászó dallam nem csendül fel. Kivétel ez alól az elhalálozásunkkor hallható industrial zúzás, de az meg, hogy jön a képbe? Hogy kapcsolódik a játékhoz? Kérdések, melyekre senki nem tudja a választ…
A yuggothi gomba rossz. Értem?
Mielőtt rátérnék a történet vázolására, két dolgot meg kell említenem. Az első, hogy én ezt a játékot nem tudtam végigjátszani a töménytelen mennyiségű bug és logikátlanság miatt, no meg azért, mert az ellenfelek nem épp a fair play hívei: egy találatuk is képes lekapni a fél életerődet, már rögtön az első fejezetben. A másik dolog pedig az, hogy amikor elindítod a játékot, megjelenik egy könyv, amit fellapozva kiválaszthatnád a fejezeteket, extrákat meg a multiplayert — de sajnos semmire nem enged kattintani, így innen elindítani sem lehet a játékot, ezért annak mappájában kell megkeresni a játszani kívánt fejezetet és onnan elindítani a megfelelő .exe fájllal. Ekkor is csak az adott pályát lehet végigszenvedni, ha pedig ezzel végeztünk, kapunk egy szép(nek nem nevezhető) feliratot, hogy sikerrel jártunk, ezután kiléphetünk és a fenti procedúrát megismételhetjük a következő fejezettel is. Átvezető videóról vagy hasonlóról ne is álmodjunk, csak a töltőképernyők közben magyaráz valamit a főszereplőnk, ami olyan érdektelen, hogy az valami hihetetlen.
Cthulhu hívása
Kedves Olvasó!
Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor már lehet valami fogalmad, hogy mily szörnyűségeken mehettem keresztül, míg eme förmedvénnyel „játszottam”. Kérlek, fogadd meg szavaimat, és soha ne vedd kezedbe a Robert D. Anderson and the Legacy of Cthulhut, csak ha nem szeretnéd megtapasztalni az igazi őrületet, melyeket Lovecraft olyan zseniálisan ábrázolt. Hidd el nekem, még maga Cthulhu sem olyan szörnyű, mint a borzalmaknak ez a fajta megtestesülése. Végezetül pedig, vésd jól szavaimat az eszedbe, hátha megmentenek, ha netán mégse fogadnád meg tanácsomat:
„Ph’nglui mglw’nafh Cthulhu R’lyeh wgah’nagl fhtagn”
